Mit bizonyít a bizonyítvány?

A felnőttek emlékezetében halálukig él az a nyár kezdetét jelző pillanat, amikor remegő térdű vagy fülig érő szájú gyerekként álltak szüleik előtt, kezükben a keményfedelű könyvecskével, amelyből apjuk, anyjuk kiolvashatta, mire vitte gyermekük. Vicces belegondolni, hogy a mai iskolai bizonyítványok legtöbbje még mindig múlt századi hagyományokat követ. De vajon mennyit ér ez az okirat a 3. évezredben? Arról szól, akiről kiállítják, vagy legalább ugyanannyira a kiállítóról?

A pedagógusok dilemmája

Éva neveléspszichológus szerint a bizonyítvány kiállítása a pedagógusok számára is felér egy keresztre feszítéssel. A kollégák, az igazgató, a gyerek és a szülő egyaránt nyomást gyakorol az osztályozó tanárra.

Az értekezleteken gyakran hangzanak el ilyen mondatok:

• „Adjunk neki esélyt!”
• „Ne rontsuk le az átlagot!”
• „Mutassuk meg neki, hogy nem lehet velünk így viselkedni!”
• „De akkor a Józsi se kaphat kettest!”
• „Nagyon meg fogja verni az apja, ha négyest adunk!”
• „Ha megbuktatjuk, a nyakunkon marad!”

Természetesen vannak olyan tanárok is, akik az osztályozást mint utolsó megmaradt fegyverüket használják a gyerekek feletti uralmuk biztosítására.

A gyerekek önértékelése és a bizonyítvány

A gyerekeket erősen befolyásolja önmaguk megítélésében, hogy milyen osztályzatot kapnak – bár a bizonyítvány ennek a folyamatnak csak a vége. Maga a gyerek is beskatulyázza magát, és ez alapvetően meghatározza a teljesítményét.

A bizonyítvány sok szülőnek alkalmat ad a „gyorstalpaló” gyermeknevelésre. Jutalommal (bicikli, pénz) vagy büntetéssel (verés, megszégyenítés, megvonások) reagálnak, így a gyerek teljesítményére terelik a figyelmet – ha máskor nem is, legalább ilyenkor.

Éva szerint a szülők többsége mégis ragaszkodik a hagyományos bizonyítványhoz. Ahol megpróbálták bevezetni a szóbeli értékelést, a szülők nyomására rendre visszatértek az osztályzathoz.

Egy szülő szemével

Anna apja, Béla úgy érzi, sosem volt nehéz dolga a gyerekeivel:

– Mivel a jó teljesítményhez minden feltétel adott volt, elvárom tőlük, hogy amit csinálnak, azt profi módon végezzék – mondja.

Húszéves lánya, Panka és 18 éves fia, Pista már óvodás korukban megmutatták érdeklődési körüket, az iskolában pedig képességeik is kirajzolódtak. Béla szerint mindketten átlagosan jó képességűek.

• Pankánál bevált a szigorú, poroszos mentalitású Nagy Ignác Gimnázium.
• Pista egyéniségéhez jobban illett az amerikai típusú, látszólag szabadabb iskola.

Béla úgy véli: a gyerekek maguknak köszönhetik sikereiket. Az iskola és a szülő közösen felelős a gyerekért. Ha az iskola magasra teszi a mércét, a gyerekek ahhoz igazodnak. Ahol viszont „sikk a lógás”, ott a normális gyerek is rosszul tanul. A bizonyítvány szerinte csak viszonyítási pont – szükség van rá, de önmagában semmit sem jelent.

Alternatív utak – a Kökölyszi Iskola

A fővárosi Kökölyszi Alapítványi Iskolába átlagosnál rosszabb családi és szociális környezetből érkeznek a tanulók. Itt már tíz éve alternatív módszerekkel oktatnak, és a gyerekek mindig szöveges értékeléssel kibővített bizonyítványt kapnak.

Katalin, az iskola egyik alapítója korábban hagyományos iskolában tanított, majd megvalósította álmát: olyan intézményt hozott létre, ahol hátrányos helyzetű, de jó képességű diákok kapnak esélyt.

Céljuk:

• sportolási lehetőség,
• nyelvtanulás,
• utazás,
• tehetségek felismerése (például festészet).

Eleinte feleslegesnek tartották az 5 fokozatú osztályzatrendszert, és kizárólag szöveges értékelést adtak. Ez azonban megzavarta az osztályzatokhoz szokott szülőket és gyerekeket. Az első időszakban hihetetlenül nehéz volt elfogadtatni a gyerekekkel, hogy hagyományos fegyelmező eszközök nélkül is érdemes teljesíteni az elvárásokat.